magyar képzőművészek, kortárs festők, szobrászok szentendrei tárlata

magyar képzőművészek, kortárs festők, szobrászok szentendrei tárlata

Szentendrei magyar képzőművészek,kortárs festők és szobrászok tárlatai magánlakásokban és nyilvános kiállításokon.

Anna Margit

1913, Borota – 1991, Budapest

Anna – akkor még Sicherman – Margit 1930-ban kezdte meg művészeti tanulmányait Vaszary János Új Művészeti Iskolájában. „Kegyednek festék folyik az ereiben!” – mondta a fiatal, nagyon tehetséges tanítványáról a Mester.
Az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesületben (OMIKE) ismerkedett meg Ámos Imrével, akivel 1935-ben összeházasodtak, ettől kezdve 1944-ig, Ámos tragikus korai haláláig a két művész életpályája párhuzamosan, egymásra folyamatosan reflektálva fejlődött.
1936-ban együtt állították ki munkáikat az Ernst Múzeumban.
1937-ben a művészházaspár Párizsba utazott, ahol találkoztak Mark Chagall-lal, akinek a tudatalattit felszínre hozó szürrealizmusa mindkettejükre döntő hatást gyakorolt.
Hazatérésük után bekapcsolódtak az ekkor a szentendrei (Régi) Művészteleptől függetlenül, a pismányi Haluskai tanyán a nyarakat együtt töltő progresszív művészcsoport munkájába. (A csoporthoz tartozott többek között: Bálint Endre, Bán Béla, Szántó Piroska, Törzs Éva, Vajda Lajos, Vajda Júlia és az akkor még nagyon fiatal művészettörténész, Mándy Stefánia)
1944/45-ben Ámos Imre egy szászországi munkatáborban eltűnt.
Anna Margit a háború után tagja lett az 1946-ban megalakult, de 1948-ban be is tiltott Európai Iskolának. A csoport célja az európai avantgarde művészet eredményeinek magyarországi meghonosítása volt, amit a kor szűklátókörű művészetpolitikája nem tűrt meg. Anna Margit sem állíthatott ki, művei a 60-as évekig a tiltott, a 70-es években már a tűrt kategóriába tartoztak. Ebben az időszakban készült, bábúkat, maszk mögé bújó emberi arcokat megjelenítő képei a rejtőzködő, valódi személyiségét titkolni kénytelen ember és művész szomorú szimbólumai.
Az 1970-es évektől az enyhülő művészetpolitikai légkörben bontakozott ki és vált egyre elismertebbé Anna Margit kései korszaka, melyben a harsány vásári „cselédfolklór” motívumaiból (giccses virágok, csipkék, groteszk, széttört babák) építkezve, esetenként ezek applikálásával „festette ki magából” az őt, családját és közösségét sújtó, valójában soha fel nem dolgozható tragikus élményeket.
Személyesen közreműködött az 1984-ben Szentendrén megnyílt Ámos Imre – Anna Margit Kiállítás létrehozásában, hamvait 1991-ben a múzeum udvarában helyezték el.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

You may use these HTML tags and attributes:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>