magyar képzőművészek, kortárs festők, szobrászok szentendrei tárlata

magyar képzőművészek, kortárs festők, szobrászok szentendrei tárlata

Szentendrei magyar képzőművészek,kortárs festők és szobrászok tárlatai magánlakásokban és nyilvános kiállításokon.

Barcsay Jenő


(1900, Katona – 1988, Budapest)

„Szentendrének köszönhetem, hogy ki tudtam alakítani a stílusomat.” – írta a mester Munkám, sorsom, emlékeim címmel megjelent önéletírásában.
Barcsay Jenő festőművész erdélyi fejedelmi család késői leszármazottja, koragyermekkorát a mezőségi Néma községben töltötte.
1919-1923-ig – egy jómódú erdélyi úr támogatásával – a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, mesterei Vaszary János és Rudnay Gyula voltak.
1926-ban utazott először ösztöndíjjal Párizsba. Ezen az első tanulmányútján az impresszionisták, főleg Cézanne, mellettük Modigliani és különösen Matisse művészete hatott rá.
1923 nyarán Gyöngyösön dolgozott, itt érezte először meg a síkon a teret, a harmadik dimenziót.
1929-ben újra megpályázta a párizsi ösztöndíjat. Élményeiről így írt: „Megértettem, hogy kubizmus nélkül (…) egészen más lett volna a század képzőművészete”.
1929-től tagja a Szentendrei Festők Társaságának. Ettől az évtől kezdve a nyarakat rendszeresen Szentendrén töltötte, kezdetben a művésztelepen lakott, később házat vett a művésztelep közelében.
1931-től 1945-ig könyvelést, matematikát, géptant és irodalmat tanított. Az így keresett pénzből függetleníteni tudta magát, nem szorult rá a giccsfestésre.
1945-től a Képzőművészeti Főiskola anatómia és a szemléleti látszattan professzora. 1953-ban készítette el Művészeti Anatómia könyvét, mely az „év legszebb könyve” kitüntetést nyerte el és nevét világhírűvé tette.
Szentendrei munkássága kezdetén a várost körülölelő táj, a 60-as évektől pedig a város barokk homlokzatai mögött rejlő geometrikus formák inspirálták műveit.
Az 1960-as évektől több monumentális márvány- és üvegmozaikot készített, köztük 1975-ben élete egyik főművét a 3 x 11 méteres Szentendrei arany hátteres muránói üvegmozaikot.
1978-ban közel 200 művét Szentendre Városnak adományozta, ezt az anyagot mutatja be ma is múzeuma.
1982 és 1986 között Czakó Margit szentendrei textilművész közreműködésével készültek szövött kárpitjai, a Beszélgetők, a Páholyban és a Meditáció.
Bár festészetének is alapkérdése a constructio, valójában mégsem nevezhető klasszikus értelemben vett konstruktivista vagy konstruktív-geometrikus művésznek, mert Barcsay soha nem szakadt el a látható valóságtól
1988. április 2-án hunyt el, Budapesten.