(1932, Budapest – 2013, Budapest)

1952 és 1959 között végezte tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, mesterei Bernáth Aurél, Fónyi Géza és Pap Gyula voltak.
1972-ben az ekkor újjáépített szentendrei Régi Művésztelep tagjai közé választották, a telepnek haláláig örökös tagja volt. 1980-ban ő is alapító – és egyben egyik leghűségesebb – tagja volt a Szentendrei Grafikai Műhelynek, melyben esetenként évente több szerigráfiát is készített.
A kezdeti korszakában jellemző tárgyias festmények (szülő- és mindvégig lakóhelye, Soroksár városképei mellett portrék, csendéletek, enteriőrök) után Szentendrén a népművészet motívumkincséből merített, korábban reális környezetükben is ábrázolt formák (szív, tulipán, kereszt, bábu, ék, kör) kerültek érdeklődése középpontjába. Ezekből az erősen stilizált, folklorisztikus és más geometrikus elemekből komponált, festményei a 80-as évektől egyre síkszerűbbé váltak. Uralkodó színük a fehér lett, melyen a jellegzetes, immár egyedivé vált „Bartl-motívumok” ritmikus sorokban, gazdag variációkban jelennek meg. A 80-as évek végén festett.
2012. novemberében nyílt meg a szentendrei MűvészetMalomban pályája egyetlen, retrospektív életmű kiállítása.