(1883, Budapest – 1976, Budapest)
Művészeti tanulmányait 1902-ben, alig 18 évesen Iványi Grünwald Béla tanítványaként a nagybányai szabadiskolában kezdte.
Az 1902-03-as tanévben a müncheni akadémián tanult.
1903-ban a párizsi Julian Akadémiára iratkozott be. Párizsban barátságot kötött a fauves-ok csoportjához tartozó több festővel.
1906 évi Őszi Szalonban, a fauves-ok termében állította ki kompozícióit. Nagybányára hazatérve a plein air-en és az impresszionista természetábrázoláson túllépő, sötét kontúrokkal és élénk színekkel festett képei komoly vihart kavartak, de ezzel ő lett a művésztelep „neós” korszakának egyik előkészítője.
1907-ben csatlakozott a rövid ideig működő Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köréhez (MIÉNK). Ugyancsak ettől az évtől kezdve két nyarat töltött Kernstok Károly nyergesújfalúi nyaralójában több fiatal művésztársával. Ebben a körben vetődött fel először az európai művészet legújabb fejleményei iránt fogékony, főként fiatal festők társulásának gondolata, amelyet “Nyolcak” (Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos) néven meg is alapítottak 1909-ben. Maga Czóbel kevéssé tevékeny szerepet vállalt a csoport működésében.
1914-ben az I. világháború kitörésekor – ellenséges ország állampolgáraként – Párizsból Hollandiába, Bergenbe menekült, műtermében hátrahagyott művei elvesztek.
1919-1925 között Berlinben csatlakozott a „németországi vadak” és expresszionisták Die Brücke (A Híd) nevű csoportjához.
1925-ben visszatért Párizsba és ott élt 1939-ig. A II. világháború kitörésekor ismét menekülnie kellett, s műtermét ezután is kifosztották.
1936-ban vendégként járt először Szentendrén, ekkor ismerkedett meg Modok Mária festőművésszel (1896 – 1971), akivel 1940-ben házasságot. Felesége szentendrei műtermében vészelték át a II. világháborút.
1945-től Szentendre lett a házaspár állandó (nyári) tartózkodási helye, a teleket Párizsban töltötték. Ugyanebben az évben csatlakozásával támogatta az Európai Iskola művészeti csoportot.
1946-ban a Szentendrei Festők Társasága elnökévé választották.
1966-ban, 83 éves korában kapta meg a Magyar Államtól élete első budapesti műtermét a Gellérthegyen.
Múzeuma halála előtt néhány hónappal, 1975-ben nyílt meg a szentendrei Templomdombon.