(1908, Zalaegerszeg – 1941, Budakeszi)

„Vajda életműve a magyar avantgárd művészileg legmaradandóbb tette.” – írta róla kései méltatója, Németh Lajos művészettörténész.
Vajda Lajos legkorábbi, már teljes értékű művészeti kvalitást mutató rajzát 15 éves korában készítette.
1927-tól 30-ig a Képzőművészeti Főiskolán Csók István növendéke volt.
1930-tól négy évet töltött Párizsban ahol megismerte a kubizmust és a szürrealizmust, valamint az orosz filmművészek – Dziga Vertov, Eizeinstein és Pudovkin – montázstechnikán alapuló filmjeit. Vajdának ebből a korszakából csak fotomontázsok maradtak fenn.
Vajda Lajos családja 1923-ban Valjevóból költözött Szentendére. A szerb környezetből érkezve azonnal otthon érezte magát az akkor még csöndes kisváros ortodox templomai között, melyek hatására alakult ki ikonos korszaka. Vajdát az ortodox ikonok minden egyéni arcvonást az „egyetlen képmás” egyetemességének alárendelő ábrázolásmódja, valamint a legtöbbször névtelenségüket megőrző művészek magatartása, a szent célnak önmagukat is alárendelő festői alázata ragadta meg: ebben a korszakában ezért nem is szignálta képeit.
1934-től Korniss Dezsővel együtt Szentendrén és Szigetmonostoron népi építészeti, valamint a népi és a barokk környezetben megjelenő gazdag motívumkincset gyűjtöttek össze, s együtt dolgozták ki „szentendrei program”-jukat. Ennek fő célja– a Bartók és Kodály népzenegyűjtési módszerét követve – egy a tradíciókon alapuló magyar és mégis kortárs-avantgarde, kelet és nyugat között hidat teremtő vizuális művészet létrehozása volt.
Az egyre sötétebb idők hatására Vajda a magyar népművészettől távoli népek ősi motívumkincse felé fordul. 1938-ban készült képein maszkok, 1938-39-ben az emberiség történelmének kezdeteit (és szorongásait) idéző groteszk imaginárius lények jelennek meg.
1940-ben – a fenyegetettség árnyékában – a szentendrei Haluskai tanyán hozta létre döbbenetes erejű, nagyméretű szénrajzait.
A munkaszolgálatban kiújuló tuberkulózis következtében hunyt el, alig 33 évesen.
Múzeuma 1986-ban nyílt meg Szentendrén.