Látogatás Benkovits Györgynél, 2013. február 6.
Nem tartom magam művésznek. Én egy nyugdíjas amatőr vízfestő vagyok, a lehető legautodidaktább.
És hogyan kezdődött?
2007-ben kezdtem, akkor mentem nyugdíjba. És mindig úgy gondoltam, hogy mikor nyugdíjba fogok menni, ezt fogom csinálni. Portás voltam a Pest megyei Művelődési Házban, a néptáncosok mindig sokáig voltak és én addig festettem. Ők is örültek, mikor én voltam szolgálatban, mert akkor nyugodtan maradhattak akár hajnali fél 3-ig is, én sem siettem haza, mert elfoglaltam magam. Piszkosul élveztem. Mániákus vagyok én is, mint apám volt. Ő is egész öreg korát végig festette. Már 1968 óta kétévente nekiálltam festeni. Akkoriban azonban akrillal és olajjal nonfiguratív dolgokat csináltam. 2007-ben is épp egy ilyen rohamom volt, amikor két fiatal horvát festő érkezett Szentendrére a testvérvárosból. Aknay odaadta nekik a műtermét, de nem hoztak magukkal otthonról sem festéket sem ecsetet. Mindent nekik adtam, amit találtam, így nekem semmi nem maradt, csak néhány gombfesték a gyerekektől. Nem maradt hát más, kimentem az utcára festeni, történetesen az Aranysárkány elé. És rájöttem, ez állati izgalmas!
Honnan tanultál meg festeni?
A technikát az internetről tanultam. 500 oldalt töltöttem le.
Az akvarell technikát tartják a legnehezebbnek. Te mit gondolsz?
Szerintem ez a legkönnyebb, mert ha megcsinálod, kezdheted is a következőt. Nincs utómunka. És ez segít, mert ettől így is gondolkodsz, hogy nincs javítás. Egyébként régen Öcsivel (ef. Zámbó István) Szösz Jenő tanárunktól tanultuk ezt a technikát, akit keveset szoktak emlegetni, pedig nagyon jó tanár volt.
Mikor és hol festesz általában?
A vázlatokat a terepen készítem grafittal. Sokszor kora hajnalban, akkor még üres, nyugalmas a város. A festés általában délutánra és estére marad. Van egy szabad sarok a nappalinkban és ott. Felállítom az állványomat, kiterítem a vázlatokat és nekiállok.
Szentendre mit jelent számodra?
Nagyon szeretem Szentendrét. Kevesen tudják, hogy a már több mint 4000 oldalnyi anyagot összegyűjtöttem a városról.
Szereted a képeidet?
A vázlat fázisában mindig nagyon tetszik és belelkesülök egy-egy témától, amit kiválasztok. Két- három vázlatot is készítek ceruzával, hozzá rengeteget fotózok, egy-egy városrészletről akár 50 fotót is készítek, különböző napszakokban és fényviszonyokban. Fontos például, hogy nyújtott árnyékkal is megnézzem a helyszínt. Kora reggel és napkeltekor is szoktam fotózni. A délután is jó lenne, de olyankor rendszerint túl nagy a forgalom és eltakarja a részleteket. A vázlatok alapján próbálom előállítani a valóságot. Ez a tervezési fázis nagyon sokáig is eltarthat, amíg elégedett leszek vele. Utána kezdek festeni. Amikor félig készen vagyok, még mindig nagyon tetszik, és gyakran, mire elkészülök, már nem annyira.