magyar képzőművészek, kortárs festők, szobrászok szentendrei tárlata

magyar képzőművészek, kortárs festők, szobrászok szentendrei tárlata

Szentendrei magyar képzőművészek,kortárs festők és szobrászok tárlatai magánlakásokban és nyilvános kiállításokon.

Barakonyi Zsombor

Barakonyi Zsombor (1972, Budapest) festőművész. 1996-2001 között végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, 2007-ben doktori fokozatot szerzett. Különleges atmoszférájú városképei saját fotó alapján, egyedi technikával, fatáblára készülnek. A semleges szürke alapra felvitt rétegek egymásra montírozása, a festék spray, gumihenger vagy sablon használata, a kitakarás, maszkolás technikája hagyományos filmes fogásokat ötvöz a nagyvárosi graffitti eszköztárával. A dobozképeken megjelenő filmszerű jelenetek alapja pillanatfelvétel, az elidegenítő gesztusok révén mégis időtlenséget sugároznak. A valóságos részletekből újrakonstruált víziószerű városkép kozmopolita nagyvárosi hangulata mindenki számára ismerős.

 „A magyar kortársművészeti szcénában egyedi stílusáról és technikájáról jól ismert Barakonyi
Zsombor „dobozképein” a nagyváros elevenedik meg. A Strabag-díjas Barakonyi Zsombor
alkotói tevékenységének középpontjában a „város, mint létforma” áll. Műveinek forrásául
saját fotói szolgálnak, melyek célja az egyedivel szemben az általános jellegzetességek
kiemelése, a városi lét kozmopolita jellegének, sajátos időtlenségének a megragadása.

Festményeihez egyéni alkotói technikát dolgozott ki, amelyet „dobozképnek” nevezett el.
Ennek lényege, hogy képhordozónak egy tárgyszerű, háromdimenziós fadobozt alkalmaz,
amelyre hagyományos festői módszerek helyett pengével, stenciles-maszkolt felületekkel,
spray-vel és gumihengerrel viszi fel a motívumokat. A képfelület több szint egymásra
alapozásával jön létre, ami megköveteli a tudatos és előre megtervezett alkotói tevékenységet.
A műveken is érződő konstruáltság elidegenítő effektként társul a kiindulásként használt
pillanatfelvételek élményszerű spontaneitásához. Barakonyi művészetét „mágikus realista
festészetnek” tartja. A direkt, közvetlen valóság és a mágikusan konstruált realitás között
állnak művei, ezzel idézve fel mindannyiunk város élményét, rájátszva a konkrét helyekhez
fűződő, közös emlékeken alapuló személyes élményekre, egyéni tapasztalatokra. A városi
térben megjelenő figurák is ennek megfelelően egyéniek, valós vagy látszólagos módon
ismerősek. Barakonyi mágikusan átvarázsolt képei a közös emlékezetre, nagyvárosban élők
kozmopolita élettapasztalatára építve egy víziószerű városképet tárnak a néző elé, amely
személyes és ismerős is egyben. A személyes nézőpont, az egyéni módon használt „manual
focus” azonban csak útmutató a néző számára, hogy ezen alapozva saját várostapasztalata
kerüljön a fókuszba.”