magyar képzőművészek, kortárs festők, szobrászok szentendrei tárlata

magyar képzőművészek, kortárs festők, szobrászok szentendrei tárlata

Szentendrei magyar képzőművészek,kortárs festők és szobrászok tárlatai magánlakásokban és nyilvános kiállításokon.

Szentendrei képzőművészek

A névre kattintva megnyílik a művész aloldala.

Aknay János
Andrelli Pap J. György
Anna Margit †
Asszonyi Tamás
Ámos Imre †
Bagdi Kata
Baksai József
Barakonyi Zsombor
Barcsay jenő †
Bartl József †
Bálint Endre †
Benkovits György
Bereznai Péter
Bihon Győző
Csikszentmihályi Róbert
Czóbel Béla †
Deim Balázs
Deim Pál †
Deim Péter
ef Zámbó István
Ezüst Gy. Zoltán
Farkas Ádám
Farkas Zsófi
Fe Lugossy László
Gulyás Andrea
Gy. Molnár István †
Hajdú László
Holdas György
Jávor Piroska
Juhász Gergő
Kabó Sz. Varga Ágnes
Kaponya Judit †
Kárpáti Tamás
Kemény Zoltán
Kmetty János †
Korniss Dezső †
Lehoczky Krisztina
Ligeti Erika †
Lukács Tibor
Márkus Péter
Makó Judit
Modok Mária †
Nagy Barbara
Orbán Attila
Páljános Ervin
Pirk János †
Pirk László
Pistyur Imre
Rákossy Anikó
Regős Benedek
Regős István
Szabó Tamás
Szabó J. Gergely
Szakács Imre
Szántó Piroska †
Szentirmai Zoltán †
Szilágyi Mónika
Tóth Eszter
Tzortzoglou Georgios
Vajda Júlia †
Vajda Lajos †
Verebélyi Diana
Végh Ildikó
Vincze Ottó
Vinkler Zsuzsi
Zarubay Bence

542792_151542285003365_737441241_n

„Szentendre nélkül nincs modern magyar festészet” – szögezte le Németh Lajos professzor, a XX. század egyik legjelentősebb művészettörténésze. Ugyancsak ő állapította meg, hogy a korai szentendrei piktúra Nagybánya örököse és folytatója. S valóban, 1929-ben nyolc Nagybányát megjárt festő alapította meg a Szentendrei Festők Társaságát. Ez idő tájban a – trianoni diktátum után Romániához került – partiumi bányaváros művésztelepe elveszítette jelentőségét. A hangsúly Szentendrére tevődött át. Az alapító tagok (Bánovszky Miklós, Bánáti Sverák József, Onódi Béla, Heintz Henrik, Rozgonyi László, Jeges Ernő, Paizs Goebel Jenő és Pándy Lajos) korrekt kismesterek voltak, akiket egy időben megérintett a római igazodású novecento (neoklasszicizmus). Tájfestészetük az 1906 előtti Nagybányához kapcsolható. Közülük kiemelkedik a szuverén pályát befutó Paizs Goebel Jenő és az alapítás utáni esztendőben a városba érkező, s haláláig ott működő Barcsay Jenő. Barcsay konstruktivista festészete máig hat, a középnemzedék és a fiatalok munkáiban is tetten érhető.

A szentendrei festészet második nagy korszaka az ún. Európai Iskola, melyet tulajdonképpen Szentendrei Iskolának óhajtottak nevezni, hiszen a vezető művészek valamennyien szentendrei kötődésűek voltak. Stílusegységről itt sem volt szó, csupán a háború utáni reményteljes néhány esztendőben – 1945 és 1948 között – az Európa felé való nyitásra törekedett e művészcsoport. Kiváló mesterek voltak e kör tagjai, mint Anna Margit, Bálint Endre, Gadányi Jenő, Gyarmathy Tihamér, Losonczy Tamás, Szántó Piroska, Jakovits József stb. Az Európai Iskola leglényegesebb művészi cselekedete azonban a – Vajda Lajos és Korniss Dezső által a 30-as években kidolgozott, konstruktív szürrealista tematika néven jegyzett – szentendrei program folytatása volt, melynek lényege, hogy művészetükkel a bartóki zenei metódus képzőművészeti megfelelését keresték. Motívumokat gyűjtöttek Szigetmonostoron, Szentendrén (főleg sírkövek formai jegyeit, a kisvárosi, iparos folklór elemeit), s ezeket emelték be művészetük által a grand artba.
Az 50-es évek beszűkült kultúrpolitikája természetesen az Európai Iskola végét jelentette. Többen emigráltak, mások rövidebb-hosszabb szilenciumra ítéltettek. Korniss évekig babafejeket festett a Bábszínháznak. A lehangoló sorsokat hosszan sorolhatnánk. A hetvenes évek végéig függetlenül dolgoztak a városban a művészek, de természetesen személyes kapcsolataik éltek. Csak néhányat soroljunk fel a legjobbak közül: Czóbel Béla, Barcsay Jenő, a fiatal Deim és Balogh, Bartl József, Kántor Andor és Gálffy Lola, Göllner Miklós, Deli Antal, Hegyi György, Ilosvai Varga István, Kmetty János, Miháltz Pál, Pirk János, Szánthó Imre, Szántó Piroska.
1969-ben épül meg a Kálvária úton az új művésztelep. Ezáltal a városba számos művész költözött. Némelyikük nem csupán lakhelyének tekinti a „telepet”, hanem az évek során elkötelezett szentendrei művészekké váltak (Hajdú László, Gy. Molnár István, Kocsis Imre).
Ez a dátum azért is fontos, mert e pillanattól nem csupán szentendrei festészetről beszélhetünk, helyesebb szentendrei művészetről szólni, hiszen szobrászok is érkeztek a városba (Asszonyi Tamás, Ligeti Erika, Papachristos Andreas). Így a már régebben itt élő és dolgozó Farkas Ádám, Csíkszentmihályi Róbert, majd a később idetelepülő Szentirmai Zoltán mellett a szobrászi jelenlét igen erőteljessé vált.
Ebben az esztendőben már bontogatta szárnyait a későbbi Vajda Lajos Stúdió, mely csupa autodidakta képzőművészből állt, akik a templomdombi kőfalra kiaggatott munkáikkal hívták fel a figyelmet magukra. E kezdetleges szabadtéri tárlatokat Barcsay Jenő és Deim Pál is „meglátogatta”. Az ef Zámbó István vezetésével lassan művészcsoporttá alakuló közösség ártatlan, gyermeteg játékára a hatalom meglehetősen durván reagált: egy 1970-ben Szentendre főterén bemutatott tréfás játék után (Nalaja-happening) többeket börtönbe zártak. Végül a csoport megkapta a Péter-Pál utcai középkori pincét, ahol ma is az avantgarde és a posztmodern körébe sorolható izgalmas kiállításokat rendeznek. A VLS-ben negyedszázad alatt száznál több művész fordult meg, tekintettel a stúdió laza szerkezetére. Csupán néhány jelentősebb VLS-tagot említsünk meg: ef Zámbó István, fe Lugossy László, Wahorn András, Aknay János, Holdas György, Matyófalvi (Matyó) Gábor †, Bereznai Péter, Bernáth(y) Sándor †, Bukta Imre, Gubis Mihály †, Csorba Simon, Vincze Ottó, Kis-Tóth Ferenc. A Vajda Lajos Stúdió tagjaiból került ki a nyolcvanas évek elejének legjelentősebb new wave zenekara, a Bizottság együttes (szabadidő zenekar), melynek utóda a ma is működő ef Zámbó Happy Dead Band.
A hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején a Marosvásárhelyi Műhely (MAMŰ) számos tagja települt át Magyarországra. Közülük sokan a szentendrei Vajda Lajos Stúdióban találták meg helyüket (Krizbai Sándor, Borgó György Csaba). Bátran mondhatjuk, ez az ösvény természetszerűen ki volt jelölve, hiszen a Baász Imre által szervezett Médium-kiállítások (a nyolcvanas évek elején, Sepsiszentgyörgyön) szellemiségükben, felfogásmódjukban erős hasonlóságot mutattak a Vajda Lajos Stúdió ez idő tájt rendezett kiállításaival. Világos párhuzam látszik bizonyos pályaképekben is.
Új, minden korábbitól elhatárolódó művészeti csoportok manapság is alakulnak Szentendrén: a „felkent”, hangadó művészek által nem elismertek, az autodidakta fiatalok, egy-egy művészeti ág (keramikusok, foltvarrók) képviselőinek újabb közösségei azt bizonyítják, hogy a közel 90 éve, a Régi Művésztelep létrehozásával megalapozott „szentendrei művészet” ma is él és feltartóztathatatlanul fejlődik.
A mai szentendrei művészet rendkívül sokszínű. Szinte minden stílusirány megtalálható: hagyományos tájfestészet, konstruktív tendenciák, fluxus, happening és performance, lírai és geometrikus absztrakció, environment, land art, mail-art és még mások. Kijelenthetjük, hogy a szentendrei művészet a teljes kortárs hazai művészetet reprezentálja.

Dr. Hann Ferenc tanulmánya alapján