Beszélgetés Márkus Péterrel a MJAM-ban 2013. október 2.-án
„Nekem a szobrok körül forog az életem, az érdeklődésem. Egész életemben szobrokat csinálok és tele vagyok tervekkel.”
Mindenféle anyaggal dolgozom, kő, fa, fém. Minden anyag egy más út, kihívás, más törvényekkel. Gyerekkorom óta izgat például az öntés. Belegondolok abba, hogy én vagyok a fém, ami próbál valamibe belefolyni.
Sok tárggyal veszed körül magad?
Nem szeretem, ha körülvesznek a munkáim, azt szeretem, ha üres a tér körülöttem. Ez egy vágyam is egyben. Többször elhatároztam, mikor hazajöttem Indiából, hogy kiürítem a lakásom és abban úgy élek majd. De aztán újra rengeteg tárgy vesz körül. Márta, a feleségem sokat segít, gyakran kiszórja őket.
Miért jász Indiába?
Úgy gondolom, nekem ott dolgom van. Istenszobor készítés izgat és az is, hogy ott másképp gondolkodnak az emberek. Tetszik a hinduizmus világfelfogása, hogy sok isten van, és szerepük van. Nem vagyok hívő. Hiszek abban, hogy mindenkinek azt kell csinálni és azt csinálja, ami a dolga. Dél-Indiában elvittek mesterekhez, úgy érzem talán be is befogadtak.
Magad tárgykészítőnek is szoktad hívni. Ez mit jelent?
Indiában kezdtem el tanulni a murti készítést, ami hinduista gondolat, istenszobor készítő gondolkodás. A murtinak nincsen emberi alakja, hanem csak avatáriái vannak. Ezeket a tárgyakat végül hazahozom, de nem eladók és nem kiállításra valók.
A szobrászatban milyen irányban haladsz?
Egyre több terület lett a szobrászaton belül, ami feszít tovább és ezekkel foglalkozom. Az én világom a szobrok, amik a térgondolkodáson keresztül indulnak rajzos, vonalakból összetevődött gondolatok alapján. Teljesen jó, hogy azt csinálom, amit szeretek csinálni. Nekem ez elég.