Jávor Piroska mesél

MŰVEK – TITKOK A MŰTEREMBŐL – ÉLETRAJZ – KÉPEK LAKÁSTÁRLATON

Látogatás Jávor Piroska festőnél, 2013. február 8-án

Milyen technikával dolgozol?

Olajjal festek. Nem szeretem, ha vastagon van a festék a képeimen. A legjobban azt szeretném, ha nem festékkel kellene festeni, hanem fújhatnám a képet olyan színűre, amilyenre én gondolom. Nagyon szeretem a színeket. A világ dolgait úgysem tudom megváltoztatni, így inkább olyan dolgokat festek, hogy ha valaki ránéz a képeimre, örüljön neki. Magam körül is szeretem a rendet és a tisztaságot és a képeimen is. Egyszer hallgattam a rádióban egy beszélgetést egy jazz zenésszel, aki azt mondta, hogy addig nem tud leülni, gyakorolni otthon, amíg nincs kitakarítva a szoba. Hát én is így vagyok ezzel  valahogy.

Mit gondolsz Szentendréről?

1969-ben költöztünk ide, először nem rajongtam érte, de aztán megszerettem. A szentendrei hangulatok, ablakok, kapuk, háromszögek ihletek meg valószínű – tudat alatt. Nem tájképeket festek, így egy az egyben nem adom vissza a városképi látványt.

Hogyan dolgozol?

Mint egy rendes munkásember, csak délben kezdem és este 7-8 órákor fejezem be. Közben zenét és rádiót hallgatok, hogy tudjam, mi van a külvilágban. Szeretek elszeparálódni az emberektől, egyedül, jótékony magányban vagyok. Szeretem csinálni a képet és jó, amikor készen van.

Festesz megbízásra is?

Megbízásra még sosem dolgoztam, csak az unokáimnak. És magamnak is mindig festek egy képet a születésnapomra. Volt egyszer egy vevőm, aki azt mondta, hogy direkt a hálószobájába tette a képet, így arra tud ébredni minden nap. Izgalmas és bizarr dolognak tartanám, ha valahol például egy fürdőszobában lenne ott egy képem.