Páll Katalin orvos és Kovács Zoltán közgazdász a Lakástárlat Baráti Körének alapító tagjai. Rendezvényeink rendszeres látogatói, és 2014-ben gyönyörű házukban helyszínt is biztosítottak egy lakástárlat megrendezéséhez. Őket kérdeztük műgyűjtési szokásaikról:
Honnan jött az érdeklődés a kortárs képzőművészet gyűjtése iránt?
Mi abszolút „kocák” vagyunk és nem profi gyűjtők. Ami tetszik műtárgy és beleszeretünk, szívesen élnénk vele együtt, azt megvásároljuk különösebb gyűjtési tudás és hozzáértés nélkül. A Lakástárlatot egy nagyon jó kezdeményezésnek tartottuk, ezért léptünk be anno.
Kiktől vásároltatok eddig?
Korábbról voltak már Vinkler Zsuzsitól mozaikjaink és Kósa Klára keramikustól sok kerámia kiegészítőnk, de a Lakástárlat adott egy „löketet”. Így van már van képünk efZámbótól, és négy szentendrei témájú képünk Jorgosztól , minden gyerekünknek 1-1, amit dedikált is nekik. Ezeket is lakástárlaton vásároltuk, Jorgosz direkt arra az alkalomra festette őket. Beleszerettünk. Mikor mi rendeztünk lakástárlatot, akkor kaptunk egy képet az egyik kiállító művésztől Szilágyi Mónikától.
A kandalló fölött stílusosan Vinkler Zsuzsi Tűz képe.
Igen, azt még korábban vettük: a Szentendrei Keramikusok Egyesületének volt egy tűz tematikájú tárlata. Akkor volt félkész a kandallónk és beleszerettünk.
Ezt is nagyon szeretjük. Mint igazából minden darabunkat. Jó együtt élni velük, jó érzés rájuk nézni és ez a lényeg.
Szobrokat is látok bent is és a kertben is.
Igen van egy gyönyörű Babits szobrunk Ligeti Erikától, és két Pistyur a kertben. Ezek nagyon jól mutatnak a zöld növények között. Illetve ez a csodás fa-angyal Végh Ildikótótól.
Ajándékba is szoktatok vásárolni?
Pistyur szobrot vettünk a szüleimnek – mondja Tinka, és egyszer nászajándékba egy ifjú párnak.
Akkor rólatok elmondható, hogy érzelmi alapon vásároltok és nem befektetésnek?
Igen, ez így van. Valószínűleg ha nem lenne Lakástárlat, nekünk nem lenne ennyi szentendrei művésztől képünk a falainkon. Külön nagy élmény, amikor a művészekkel teljesen váratlanul összefuthatunk a városban, piacon és beszélgethetünk velük. Így folyamatosan jelen vannak az életünkben.