– Beszámoló Adventi Lakástárlat és Vásárról

Adventi játék, képekkel

Aki december második hétvégéjén Szentendrére látogatott, a karácsonyi fényekben, forralt bor – és mézeskalács illatban fürdő kisváros igazi, bensőséges adventi hangulatába csöppent. Mennyivel otthonosabb miliőjű, kedvesebb arcú itt az ünnep, mint a főváros látványos, ám méregdrága, zsúfolásig telt, konzumszagú karácsonyi forgatagában!

Mert Szentendrén más a lépték és a szándék. A macskaköves utcácskákon még a konkurens árusok is személyes jó barátok. A faházak között korzózó vásárlók ismerősként köszöntik egymást, kis csoportokban leállnak trécselni, körbe állják a szabadtéri tűzkazlakat és jókedvűen koccintanak.

–Jöttök a tárlatra?- kérdezik egymástól, majd a betlehemmel és adventi koszorúval díszített Fő téren át a város barokk vendégháza felé veszik útjukat.  Az udvarból kellemes élőzene keveredik az izgatott készülődés neszeivel, a szállingózó vendégek és kiállító művészek csevejével.

Szentendrei Lakástárlat. Olvasható a portálra erősített molinón, mely szlogen egyre több helyi polgárnak cseng ismerősen. Azoknak bizonyára, akik saját otthonukat már kinyitották a személyes hangulatú random tárlatok előtt és szobáikat szentendrei művészek válogatott munkáival  megtöltve, barátaikat vendégül látva már csatlakoztak az egyedülálló civil kezdeményezéshez, melynek legfőbb küldetése: Szentendrét mindenkinek!

Négy év telt el az első merész kísérlet óta és mára a három lelkes, művészetpártoló barátnő privát mozgalmából rangos társasági esemény lett, melyen részt venni  jó érzés, bele tartozni büszkeség. Akár egy békebeli titkos klubba, ahol a nyilvánvaló értékrend szerint, de monogramos meghívóval  érkezik az ember, s az ismerős társaság ellenére minden alkalom ezernyi apró meglepetést tartogat.

Ilyen, kivételes rendezvény a mai is, amikor Dorottya, Zsuzsa és Györgyi – a lakástárlat háziasszonyai – kivétel nélkül minden érdeklődő előtt kitárják a ház kapuját és összes termeit, csakúgy, mintha az saját otthonuk volna. S épp oly műgonddal készülnek a negyedik szentendrei nyitott tárlatra, mint a legelsőre, az ismeretlen vendégekre, mint régi barátokra. A pogácsák melegek, borok behűtve, a házi zenekar hangol, szobrok és festmények a helyükön, mécsesek és függönyrojtok glédában.

Majd az utca emberének – legyen az rokon vagy idegen – lehet beljebb fáradni, fogyasztani, nézelődni… Vendégséget játszani, ismerkedni a művészekkel, barátkozni a műveikkel. Szóba elegyedni egymással, érdeklődve, nyitott szívvel, tét és érdek nélkül.  Amatőrként műértővé, netán műgyűjtővé válni egy pénztárcánkhoz mért, karácsonyi ajándéknak szánt festmény által… Ahogy az Egri Jánossal, az est díszvendégével és egy ezerhatszáz forintos grafikával, gyűjteménye első megvásárolt darabjával történt. A hazai televíziózás első, „Játék a betűkkel” kvízműsorának ismert műsorvezetője ezen az estén nyeremény hangszórók helyett  ezúttal személyes élményeit osztotta szét az egybegyűltek között. S miközben az  egykori profi játékvezető  – egy szenvedélyes műgyűjtő – a legőszintébb gondolataiba avatott be minket, észrevétlenül  a  „Játék a képekkel” nevű kulturális  társasjáték részesei lettünk ezen a decemberi estén.  Aki ott volt, kivétel nélkül nyert, ahogy maga a város is gazdagabb lett az élménnyel. Aki pedig játszani szeretne, keresse a lakástárlat programjait és rakjon művészetet a család karácsonyfája  alá!

www.lakastarlat.hu