– Lukács Tibornál jártunk műteremlátogatáson

Beszélgetés Lukács Tiborral 2014.januárban

Évente több hónapon át az utcán festesz. Nevezhetjük ezt a szentendrei hagyományos plein-air festészet folytatásának? A „nagyok” közül többen híresek voltak erről.
Én a megélhetés miatt festek az utcán. Áprilistól novemberig heti 1 szabadnapot engedek magamnak és napi 10 órát dolgozom. Nagyon fárasztó, kifacsarja a szívet, lelket. A téli hónapokban tudok a saját festészetemmel foglalkozni, azaz évente 2-3 hónapot, azt is a lakásunk nagyszobájában. Az akvarellezés az utcán gyakorlatilag önvédelem.

Festményeid olaj tojástempera technikával készülnek, viszont ezeken is gyakran megjelenik Szentendre.
Az éjszakai Szentendrét nagyon szeretem. Régen rengeteget sétáltam éjjelente a városban, amikor még Tahiban éltünk és vártam a buszra. Nagyon szerettem; senki nem volt az utcákon, csak a fények, a házak, a nyugalom és a romantikus csend.

Autodidakta művész vagy. Honnan tanultál festeni?
Gyerekkorom óta csak festek. Szüleim nem engedték, hogy festő legyek, így Leningrádba kerültem ki és ott jártam katonai egyetemre. 6 évig éltem ott. Felnőtt koromra visszatértem a festészethez. Szentendrei kollegáimtól sokat tanultam. Ef Zámbó Öcsivel 6 hétig egy művésztelepen laktunk Németországban. Ő az alkotót felszabadítja az emberben, megtanultam mellette, hogy nem kell semmihez ragaszkodni, nyugodtan el lehet rontani egy képet, úgyis mi alakítjuk, hová jut valami és címet is adhatunk a végén. Deim Pali bácsinak is nagyon sokat köszönhetek, őt tartom a mesteremnek. Jártam hozzá és engedte, elviselte, hogy nézzem őt munka közben. Tőle tanultam a kevesebb több szemléletet és megtanultam, hogy történeteket meséljek, ne csak felületeket.

 Képeid gyakran ábrázolnak kávézós, báros jelenteket, embereket, akik kommunikálnak.
Igen. Bárban kávézni ketten, ez az én témám. A párbeszéd, a kommunikáció.

Mire vágysz, mi a célod a festészeti karrieredben?
Egy festőnek szüksége van az elismerésre, hisz meg akarja mutatni magát. A művésznek muszáj megmutatnia magát! Szerencsére elismerésekkel már jól állok. Vágyam az lenne, hogy Budapesten is bemutatkozhassak.

-LT-