Átlátható változás – Farkas Zsófia szobrász üvegszobrai

A Lakástárlat 2021. évi adventi kiállítás sorozatának harmadik, örömvasárnapi megnyitóján Farkas Zsófia szobrait és Deim Balázs fotóit mutatta be. A két alkotóművész munkáinak érintkezési pontja, hogy témájukban – saját műfajuk nyelvén – az ittlét anyagiságának ill. tárgyainak tágabb horizontú nézőpontjára irányítják a figyelmet: mindkét művész szélesíti a látás horizontját és a végtelen térre irányítja a tekintetet. Emellett Farkas Zsófia a belső utak végtelensége felé is elindult üvegszobraival, amelyeknek első két darabját ezen a megnyitón mutatta be először.

            A formavilág változása, amely Farkas Zsófia korábbi szobrai és az új alkotások között látható, intellektuális és emocionális élmény a befogadói megközelítés számára.  A kiállítótérben láthatóak korábbi művei közül alumínium kisplasztikái is, amelyek természeti formákból indulnak ki, és egy középpontból kifelé ágaznak el; minden egyes elágazás saját, új alakot ölt; nyúlványok, mélyedések, csavarodó, mozgalmas világ jellemzi őket, amely az alumínium hűvösen szürke matt anyagával kezd párbeszédbe.

            Az üvegszobrok – ezeket a korábbi alkotásokat ellenpontozva –, arányosan tömbszerűek kevés formai bemozdítással, és nem az alkotói fantáziát helyezik előtérbe, hanem elsősorban az üveg önmagában való, kiszámíthatatlan szépségét szándékoznak megmutatni: üvegszobrai a sajátos belső mintázatra helyezik a hangsúlyt, amelyet az öntéstechnika és az üveg anyagának önformálódása ad az alkotói szándékon túl, és ahhoz még hozzátéve, így az anyag spontaneitása és művészi akarat összhangja valósul meg.  Az a struktúra, amelyet az üvegfelületről láthatunk egyszerre külső és belső tágasságba vezet – ahogy címek is jelzik: Egy fényévnyire innen 1 és 2. Az 1. üvegszobor ezt a hatást mozgalmas, sűrű buborékszerű belső mintázattal éri el, a 2. egy belső középpontól szinte szabályos finom-vonalas mintázattal, amely az üvegszobor belsejében alakul ki, szinte éteri tájakra emlékeztetve, és hangzásokat idézve.

            Farkas Zsófi üvegszobrainak megformáltsága konkrétan és szimbolikusan is értelmezhető: egy belső út felé indulás is, amely végtelen, mint a külső, de egészen más módon. Ennek felfedezése és formába öntése, amely egyszerre alapul a szabályok szükségszerű betartásán – pl. az üvegöntvénykészítés szigorú szabályain –, és a véletlenszerűségek – pl. az üvegöntés esetlegességeinek – megadó elfogadásán, bepillantást enged az üveg és a világ átlátszóan és áttűnően titokzatos univerzumába.

Máthé Andrea

esztéta

[Show as slideshow]