Verebélyi Diana mesél

 

Beszélgetés Verebélyi Diával 2014.januárban

„Van egy rossz szokásom: folyton dolgozom.”

Kazincbarcikán születtél. Hogy kerültél Szentendrére?
Ef Zámó Öcsi révén. Már gyermekkoromban álmom volt itt élni és nem volt számomra vitás, hogy ez így lesz!

Miért?
Szerintem gyönyörűek a macskaköves utcák, a vadszőlő-vesszők, ahogy felfutnak a falakon, a Duna. Az emberek is olyanok, mint én, van közös témánk, tudunk beszélgetni. Itt rögtön otthonra leltem és sok művész barátom lett. Már Kazincbarcikán is rajzszakkörbe jártam gyerekkoromban, majd Diósgyőrbe művészeti szakközépben tanultam. Szüleim mindig nagyon támogattak a vágyaim elérésében. És mivel nagyon inspirál, ha mellettem dolgozik valaki, mindig fontos volt számomra, hogy alkotó közegben éljek.

Vannak képeid, szobraid, illetve assemblage-nek nevezett tárgyaid is, például olvasólámpáid. Ezek hogy készülnek?
Igen, ezek összetett dolgok. Műveim úgy készülnek, hogy egyrészt beszélgetek barátokkal, másrészt találok bizonyos tárgyakat kellékeket. Ezeket a tárgyakat sokan lehet, hogy szemétnek néznék (szeretek újrahasznosítani). Aztán hónapokon át nézegetem az összegyűjtött tárgyak sokaságát. Végül a beszélgetések során megfogalmazódott gondolatokból és megfigyelt tárgyakból áll össze a kompozíció. Az egyik ilyen, baráti beszélgetések eredményeképpen létrejött  művem a – Mindig lesznek farkasok a bokorban – című. Ez egy vegyes technikával készült munkám, mely festmény, szobor és iparművészeti tárgy (lámpa) egyben. Ha festészetről van szó, gyakran előfordul, hogy az engem foglalkoztató témák álmaiban állnak össze képpé. Középiskolai tanulmányaim végén megszereztem a keramikus szakmát, majd a Főiskolán szobrászként végeztem miközben végig festészettel is foglalkoztam. Talán a festészet áll a legközelebb hozzám, ám közelinek érzem minden más kifejező formáját is a művészetnek, ezért szívesen és gyakran alkalmazom a már előbb említett vegyes technikát.

Nagy kedvvel és szeretettel szervezel művésztelepeket, alkotótáborokat, kiállításokat.
Igen. Gyerekkorom óta több mint 20-30 alkotótáborral a hátam mögött, egy szegedi Művésztelepen kaptam rengeteg inspirációt 2 évvel ezelőtt. Ez egy zseniális hely. Tavaly előtt alakult az A csoport melyet Városi Gabriella képzőművész barátnőmmel alapítottunk, amely nyitott, bárki csatlakozhat hozzá, mindössze egyetlen feltétel van: az illető szeresse, amit csinál és élete legyen a művészet. Jéga Szabó László támogatott minket Szegeden egy varázslatos kerttel és alapanyagokkal, ahol elindult az A csoport az első tagokkal, az első művészteleppel saját szervezésben. Később elindultak a kiállítás sorozatok is a művésztelepen készült munkákból. Rengeteg lim-lom között tudunk nála dúskálni, amiket aztán applikálhattunk alkotásainkba. A Design Depo nevű cég, CaritArt programjában művészeti vezetőként, célom a fiatal képzőművészek munkásságának támogatása, műveik, művészetük, képviselése különböző kiállításokon, árveréseken, és reklámozása különböző fórumokon. A CaritArt (Design Depo) támogat egy évente többszöri alkalommal megrendezésre kerülő Művésztelepet Mátraderecskén, ahová én szervezem a következő fiatal képzőművészekből  álló  csapatot. Van egy rossz szokásom: állandóan dolgozom.

 

-LT-