Barakonyi Zsombor

 „A magyar kortársművészeti szcénában egyedi stílusáról és technikájáról jól ismert Barakonyi Zsombor „dobozképein” a nagyváros elevenedik meg. A Strabag-díjas művész alkotói tevékenységének középpontjában a „város, mint létforma” áll. Műveinek forrásául saját fotói szolgálnak, melyek célja az egyedivel szemben az általános jellegzetessége kiemelése, a városi lét kozmopolita jellegének, sajátos időtlenségének a megragadása. Festményeihez egyéni alkotói technikát dolgozott ki, amelyet „dobozképnek” nevezett el. Ennek lényege, hogy képhordozónak egy tárgyszerű, háromdimenziós fadobozt alkalmaz, amelyre hagyományos festői módszerek helyett pengével, stenciles-maszkolt felületekkel, spray-vel és gumihengerrel viszi fel a motívumokat. A képfelület több szint egymásra alapozásával jön létre, ami megköveteli a tudatos és előre megtervezett alkotói tevékenységet. A műveken is érződő konstruáltság elidegenítő effektként társul a kiindulásként használt pillanatfelvételek élményszerű spontaneitásához. Barakonyi művészetét „mágikus realista festészetnek” tartja. A direkt, közvetlen valóság és a mágikusan konstruált realitás között állnak művei, ezzel idézve fel mindannyiunk város élményét, rájátszva a konkrét helyekhez fűződő, közös emlékeken alapuló személyes élményekre, egyéni tapasztalatokra. A városi térben megjelenő figurák is ennek megfelelően egyéniek, valós vagy látszólagos módon ismerősek. Barakonyi mágikusan átvarázsolt képei a közös emlékezetre, nagyvárosban élők kozmopolita élettapasztalatára építve egy víziószerű városképet tárnak a néző elé, amely személyes és ismerős is egyben. A személyes nézőpont, az egyéni módon használt „manual focus” azonban csak útmutató a néző számára, hogy ezen alapozva saját várostapasztalata kerüljön a fókuszba.”