“Minden ugyanaz másképp.” ef Zámbó jelmondata találkozásunk első, majd második pillanatában beigazolódott. Félreértések okán váratlanul törtünk a művészre, így a “megérkezés jelenet” 20 perc múlva megismétlődött, másképp.
Szentendre ikonikus alakja ef Zámbó István, sokan csak úgy emlegetik: Öcsike. Jellegzetes szimbólumkra épült képi világa összecseng művészeti céljával: Olyan gondolatokat szeretnék ébreszteni a nézőben, ami nekem se jut eszembe.
Minden szentendrei ismeri a posta előtt álló szobrokat, ha nem is mindenki érti és értékeli, az biztos mindenkinek feltűnt, hogy eltűntek. A Te egyik szobrod is ott állt lassan 15 éve. Mi történt vele? Hova tűnt?
Levettük restaurálni, mert a Volt fesztivál meghívta, ahol többen látták, többek között valaki, aki megkérdezte elviheti e a Milánói Világkiállításra, és mondtam, hogy persze vigyék, most ott van.
A posta előtti szobrok nem a város tulajdonában vannak, mert ezek egy alkalmi kiállítás apropóján kerültek felállításra, és ott ragadtak. Úgy terveztük alapvetően, hogy egy vagy két évre kerülnek ide ki az alkotások, és aztán vagy hazaviszi a művész, vagy kiállítjuk másik helyszínen, konkrétan a 11-es út mentén egészen Visegrádig. Csak elakadt a folyamat, mert magunkra maradtunk, így ott ragadt, ami ott volt. Úgy néz ki, mégis lesz folytatás. Most elkerültek a szobrok restaurálásra, én vállaltam a felújítást. Deim Palinak is segítettünk: új ruhát kapott a Bábú, megint át lett festve, most zöld, fűzöld, világító zöld. A Czóbel park északi csücskébe kerül majd végleges helyére. A Matyóét (Matyófalvi Gábor – Konstelláció c. térplasztika megj.: a szerk) meg tegnap állítottuk fel a Volán buszvégállomáson.
Az olaj festményeid farost lemezre készülnek, miért ezt a kemény alapot használod a vászon helyett?
Nem szeretek vászonra festeni, ugyanaz a textúra, de a farost stabilabb, nem gyűrődik, nem szakad be. Az a technika, amit használok, meg is kívánja a kemény anyagot. A formák kontúrját golyóstollal belemélyítem az anyagba, ennek az a jelentősége, hogy mikor megszárad én az egészet festékkel bedörzsölöm, majd visszamosom, a mélyedésekben ott marad a festék, ettől kicsit öregített a felület. Így néhol el is tűnik a golyóstól, de legfőképp tompulnak a harsány színek, egységesebbé válik a kép. Ez fizikai munka.
Azt mondod nem vagy vallásos, mégis feldolgozol keresztény témát. Hogy van ez?
Kizárólag megrendelésre festettem. A barátom kérte egyszer, fessem meg Jézus életét. Mondtam neki ez nekem nehéz téma, végül megállapodtunk, hogy festek egy próba képet, ha tetszik neki, belevágok a sorozatba, ha nem nem. És volt még egy kikötés, hogy nincs határidő. Így készült el a 17 darabos sorozat 12 év alatt. A nehézséget a téma jelentette, az, hogy hogyan tudom összehozni a saját jelképeimmel.
Én minden vallásban hiszek egy kicsit, de ha valaki mellettem rá akar lépni egy bogárra, rá szólok, hogy ne bántsd a jelenlétemben, mert én buddhista vagyok. Nem kell feleslegesen ölni, ráér akkor, mikor muszáj. Egyébként ígyis-úgyis muszáj, mert a szelekciós törvényt ránk kényszerítette a Mindenható, vagyis az erősebb győz. Tehát a rendszer úgy működik, hogy mindig meg kell ölni, elpusztítani valamit az életben maradásáért. Én ezért már jó régóta “természet ellenes” vagyok, mert nekem ez erkölcsileg nem fér bele, szerintem ez nem igazságos. Magyarán: szar az egész emiatt. Így vagyok én buddhista, nem úgy hogy tudnám mi az a buddhizmus, ugyan olvastam jó pár könyvet, de nem tanultam. Meditálni sem ülök le, mint ma sokan, divatból, mert szerintem a puszta lét a meditálás.
Azt mondod a képeiden “szimbólumok vannak és ködösítés”. Ez feladvány a nézőnek, befogadónak, vagy inkább rejtőzködés?
Nem, ez a valóság ábrázolása. Ez az orvostudományra is gyakran jellemző, hogy csak ötleteik vannak az orvosoknak, hogy a betegnek mi a baja, de hogy mi van, hogy mi is a valóság? Ezt csak találgathatjuk.
Vannak visszatérő motivumaid. Melyik a kedvenced, melyiknek van valami története?
Igen vannak visszatérő szimbólumok, de azok jelentése változhat, a képtől, a környezettől függően. Egyszer a kukában találtam egy házassági fotót, amin egy iszonyú sáros tanyasi udvar közepén áll egy szépen felöltözött pár, mint akiket skatulyából húztak ki. Nagyon megtetszett ez a fotó, ezt a motívumot máig is használom, mert megfogott a mozdulat, fejüket levettem, és mindig a témának megfelelően rajzolom tovább: például tekergő indák – bonyolult kapcsolat, vagy összetartozás. Most pont akarok egy olyan képet festeni, ahol ez a pár piciben áll a kép alsó sarkában és a fejükből burjánzva nő ki valami növényzet.
A képkereteket is belekomponálod a műbe? Látom a kereteket is te fested, megjelennek a kép színei rajta.
Igen, egy idő óta én csinálom a kereteket a képeimhez, ilyen amatőr keretet. Ennek az a története, hogy viszontláttam egy-két képemet -nagyon komoly gyűjteményekben- iszonyú keretben. Ekkor magamban megfogadtam, hogy kerettel adom a képeket.
Különleges Egyedi Beavatkozású Print (EBP) nevén elhíresült technológiát is alkalmazol. Elmesélnéd ez mit is jelent pontosan?
Tulajdonképpen a sokszorosított grafika és az egyedi rajz között helyezkedik el. Egy témában több is készülhet, de nincs két egyforma, mert mindegyik egyedileg van befejezve. Lefotózom egy elkészült festményemet, kinyomtatjuk egy merített papírra, azt én leimpregnálom matt lakkal, hogy időt álló legyen, és utána golyóstollal körbe rajzolom, végül színezem a képet. Ezzel nyerek egy csomó időt, mert a témán nem kell újra gondolkoznom, viszont ugyanúgy megfestem mint az eredetit, sőt ha jobb kedvem van még túl is dolgozom. Egy másolat van hogy jobb lesz, mint az eredeti. Ilyenkor nem értik, miért adom drágábban a másolatot, mint az eredetit. Mikor megveszi valaki, és elkezd hiányozni, csinálok mégegyet magamnak. Ami még jó ebben, hogy akár mekkorát ki tudok nyomtatni, ha valaki kicsiben kéri, akkor kicsiben, ha nagyban akkor úgy.
Autodidakta módon, csak kedvtelésből kezdett el festeni, mégis az 1970-1980-as évek szentendrei képzőművészetének vezér alakjává vált. ef Zámbó nevéhez fűződik a Vajda Lajos Stúdió alapítása, ami ma már több száz tagot számlál.