Ezüst Gy. Zoltán

Erőssége a rézkarc, de több irányba vonzzák elképzelései. Munkáit többek között érzelmi benyomások ösztönzik. Munkáiban az inspiráció, sokszor szürreális kapcsolódásokkal társul. Ragaszkodik a figurális közléshez. Rézkarcaiban sokszor nyúlik vissza a tanulmányai alatt igen megkedvelt anatómiai ismeretekhez. A kontraszt Ezüst Gy. Zoltán művészetének egyik alapvető vonása. A valós teret sokszor kerüli munkáiban. Inkább maga szerkeszt ,konstruál közeget ,a figuráinak. Ezzel mintegy ütköztetve a létezőt a fikcióval. A digitális effekteket segítségül hívva egyszerűsíti, sablonizálja alakjait úgy, ahogy sablonizálódnak, egyszerűsödnek, személytelenné válnak, karakterüket vesztik lecsúszott társadalmi helyzetükben mint az utcazenész képein, vagy épp egy árnyék térben. Az egyetemes művészettörténeti korszakok is termékenyítik művészi fantáziáját. Fontosak számára a kontrasztok, a téri áthatások, a rajzolt vonalak, a textúrák és a színek is. A konstruktív és az organikus formák, a statika és a dinamika egyaránt nyomon követhető alkotásaiban. Digitális és fotografikai (például cianotípia) eljárásokkal is kísérletezik, melyek új irányokat nyitnak számára.Munkáiban gyakran a cianotípiát mint alap tekinti és akrillal, akvarellel fest rá, vagy épp egy már meglévő munkát manipulál tovább a cianotípia segítségével.Ezzel újabb gondolati síkra emelve azt.
Utóbbi években nagy méretű akrillal festett ,vásznai a szürrealizmus és a pop art jegyében készülnek. (Kivonat Egri Mária művészettörténész elemzéséből)