Makó Judit festő

Látogatás Makó Juditnál, 2013.05.24

Honnan jönnek az érzéseid?
Állandóan figyelem, mi történik a világban és mi van az emberekkel. Minden nap olvasom a neten. Aztán érzelmi alapon indulok el, és az foglalkoztat, hogy magamon keresztül átszűrjem a dolgokat. Mindig valamilyen érzelmi hangulatot fejeznek ki a képeim.  Szeretném, ha érzelmeket váltanának ki másokból is. Valami megérint, egy téma a világból és menet közben derül ki, ez mennyire lesz drámai. Most hogy ezek a hegymászók lezuhantak, mérges lettem. Undorított, hogy műlábbal miért kellett ezt csinálni. Most hogy meghaltak, valamiért elkezdtem sajnálni őket.

Nőies formákat festesz: virágokat, vázákat, tortákat.
Igen, a formavilágomhoz hozzátartoznak ezek a köznapi tárgyak. A váza éveken keresztül előjön a festményeimen: hol egy emberi arc akar belőle előjönni, hol egy végtelenbe nyúló torony. Az- Egy pohár víz- képnél például próbáltam élővé tenni, megmutatni milyen egy váza, amikor kivirágzik. Legelső vázámat Horváth Marci vázájáról festettem. Szegény Marci már meghalt azóta. Mindig törekszem arra, hogy ami a képen van, az több jelentéssel bírjon, és több dolgot fejezzen ki. Ilyen másik kettős motívumom például a virág, ami akár a szomorúságot is kifejezhet. A szürrealizmushoz közel állok, azt gondolom. Nyitva van a dolog, mindenki azt lát a képeimbe, amit gondol.

Ettől lehet, hogy színesnek, vidámnak tűnnek képeid és talán mégsem azok. Hogy van ez?
Abszolút az egyik művemből következik a másik.  Kettőségre törekszem, ez van bennem. Nem tudok választani az életvidámság és a drámaiság között. De érdekel a minimál monokróm világ is, időnként előveszek egy színt, például szürkét és azzal festek.

Hogyan dolgozol?
Nagyon szeretem a néma csöndet, nem szeretem a zajt. Zenét se hallgatok. Sokat többet szeretnék dolgozni, de a család sokat elvisz. A család nagyon fontos számomra. Mi állandóan gyereket neveltünk: az egyik elvégezte a nyolcadikat, a másik meg elkezdett iskolába járni. Pont 25 évig jártam szülői értekezletekre.