- „Fényévek” üvegszobrok kapcsán sajtó megjelenések:
https://amu.hvg.hu/2022/04/26/nagy-kihivas-uvegszobrokat-kesziteni-szinte-megszallotta-tett/
- 2021 Art Magazin, Szikra Renáta riportja:
- Beszélgetés Farkas Zsófi szobrásszal, 2013. február 27-én
Miért éppen szobrászat?
Zenésznek készültem. Zongora szakos voltam a konziban, aztán a Zeneakadémiára jártam csembalózni. Ízületi gyulladást kaptam, óriási trauma volt, abba kellett hagyni a zongorázást. Aztán lovaglással ütöttem el az időt, lovászként dolgoztam. Gyöngyösre jelentkeztem az agráregyetemre, de fél év után otthagytam. 21 évesen eldöntöttem szobrász leszek. Amiért a szobrászat mellett döntöttem, azaz anyagszerűség, ami nekem nagyon fontos. Fontos, hogy kézbe tudom venni, meg tudom fogni, amit csinálok. Valósággal érzéki gyönyörűséget jelent számomra, megfogni, tapintani az elkészült alkotást. A festészet egy olyan világ, amiben nem vagyok benne, kívülállónak érzem magam. Apám volt a vezető mesterem a felkészülésben. Nagyon kemény iskola volt.
Elvégeztem a Képzőművészeti Egyetemet Körösényi Tamás volt a tanárom. Sokat kísérleteztünk különböző anyagokkal. Ő egy igazi műanyag guru volt, nagyon értett hozzá. Megszerettem a műanyagot, ma is az alumínium mellett ez a kedvenc anyagom. Poliészterrel, műgyantával dolgozom. Diploma után alakítottam ki a saját stílusom. A szobrászat egy nő számára egy heroikus vállalkozás. Talán ezért is kötöttem ki a műanyag és az alumínium mellet. Ezekkel a könnyebb anyagokkal való munka egy nő számára is lehetővé teszi, hogy szobrászként dolgozzon.
Vannak nemzetközi előképeid?
Igen, amit csinálok azt absztrakt biomorfnak hívják a nemzetközi porondon. Pán Mártát tudnám említeni, aki Párizsban él, vagy Bruno Giron Colli osztrák szobrászt. Colli az alumíniumot hozta a szobrászatba. Az alumínium nagyon nehezen alakítható, nem lehet csiszolni, rideg. Én a fényét szeretem nagyon és pár évvel ezelőtt még lényegesen olcsóbb volt, mint a bronz.
Az Őssejt című szobrod, a SOTE előtt is alumíniumból készült.
Igen, itthon a műtermemben kezdtem vele dolgozni. A gipsz alap el is készült, de kivinni már nem tudtuk. Szét kellett vágni, másfél méteres darabokra. A szentendrei szobor öntödében öntötték, az állítás helyszínén hegesztették össze és cizellálták, csiszolták.
Mi van ezeknek az amorf szobroknak a belsejében?
Drót. Fogok egy darab drótot és elkezdem hajlítgatni, szabadon, kötetlenül. Ez a része gyorsan megy a munkának, elkészítem a szobor vázát, mindössze néhány perc és innentől kezdve belassul a folyamat. Az alkotásnak ezt a kezdeti kötetlen fázisát élvezem a legjobban meg a végét, amikor drótvázra rétegekben rávitt folyékony műanyag végül megszilárdul. Akkor jöhet a csiszolás és a cizellálás. Én egy igazi csiszolás őrült vagyok, nagyon szeretem alakítani a felületet.
Jól értem, hogy a legelső munkafázis a drót hajlítása?
Először természetesen rajzokat, terveket készítek papíron. Aztán fogom a drótot és hagyom, hogy szabadon vezesse a kezem. Először minden alkotást kicsiben készítek el, egy kisplasztikát csinálok. Legtöbbször csak akkor készítem el nagyban, ha van megrendelés, vagy kiállításra készülök.
Hogyan kötődsz Szentendréhez?
Ide születtem, egy igazi szentendrei művészcsaládba. Aztán festőhöz mentem feleségül. Apám mindig a tanár szemével nézett engem. Zsomborral is figyelemmel kísérjük egymás művészetét. Komoly összekötő kapocs, erő ez a szellemi közösség.
Mikor dolgozol?
Amikor feladat van. Megrendelésre, határidőre szeretek dolgozni.
Hogyan tervezed a jövőt?
Gondolkodom valami egészen másban. Lenne kedvem elindulni a konceptuális művészet irányába és szívesen visszahoznám az életembe a zenét, a hangokat és talán ötvözném a kettőt.