Őszi szezonunkat Rákossy Anikó csodálatosan szín-gazdag munkáival nyitottuk meg a Lakástárlat Galériában. A bensőséges és személyes hangulatú megnyitón a művésznőt egyik lánya, Farkas Zsófia szobrászművész köszöntötte. Egy rövid idézet a megnyitó szövegéből:

„A harmadik kihúzott szál az Igazság színes szövetéből már konkrétan kapcsolódik az itt kiállított művekhez és arról szól, hogyan változhat a néző viszonya egy képhez. Anikó festményeinek legtöbbjét a születésétől fogva ismerem és kialakult bennem egyfajta vélemény ezekkel kapcsolatban. Általában véve kétféle képtípust különítettem el: A nagy, gesztus jellegű formákat használó, mozgalmas, néha komor, néha összetettebb színvilágú képeket és a keresztes képeket, amelyek kiegyensúlyozottságot, egységet, rendet, rendszert hoznak a képbe annak ellenére, hogy több elemből állnak össze, és többféle struktúra is megjelenik bennük. A két különböző képtípus hangulatvilága élesen szétvált bennem, az előzőben a drámaiságot, nemritkán szorongást, utóbbiban a derűt és az egyensúlyt véltem felfedezni. Azonban mostanra ez a határ elmosódott a kétféle kép között és érdekes módon inkább egyfajta játékosságot, sőt derűt fedezek fel mindegyik festményben. Mintha a gyerekkoromban oly ámulattal megfigyelt, precíz tudással megrajzolt vidám figurák nem is tűntek volna el végleg, hanem csupán átalakultak a festményeken: felfedezem ugyanazokat a fekete kontúrokat, csak sokkal nagyobban, a színek foltjait, ahogyan lendületesen követik a fekete ecsetvonásokat és a formákat, amelyeknek szűk lett az A/4-es műszakirajzlap, kinőttek onnan, felmerészkedtek a vászonra és azt is szétfeszíteni igyekeznek most. Igen, ahogyan nézem a képeket, felismerem a mesebeli tájakat: a kék eget, hegyormot, sziklát, egy-egy virágot, falevelet és a szereplőket is: amott egy szárnyát ijesztően lengető bagoly készül felrepülni, emitt egy páncélt viselő lovag üli meg ágaskodó paripáját és igen, még egy idilli folyóparti látképet is felfedezek, vitorláshajó úszik csendesen a délutáni fényben a sziklákkal övezett, lassú vízen, kék égbolt előtt. S rájövök: az aranykor mégsem múlt el, mert öröktől fogva belénk van oltva, s mi mindig újjáteremthetjük a művészet által, amely él és szabad.”

A TVSzentendre készített egy riportot is a művésznővel. Nézzétek meg ITT (14.09-től)

Köszönjük a Szelet Cukrászda és a MAVIR Zrt. támogatását.