Egy olyan irodában, több mint 20 főnek munkát adó munkahelyen jártam, amely nem átlagos.
A tárgyalóban a falakat nem a céget magasztaló, reklámanyagok foglalják a helyet, hanem főleg századfordulós kismesterek festményei. Ez a munkahely művészetbarát. Csetneki Tamással beszélgettem – egy, a gyűjteményét tudatosan építő – megszállott műgyűjtővel.
Ki vagy te, Csetneki Tamás, mesélj magadról! Honnan jössz, mivel foglalkozol?
Egy nógrádi kis faluban, Ecsegen telt a gyerekkorom. Érettségi után kerültem Budapestre, gazdasági mérnök vagyok, pályám elején a banki szférában tevékenykedtem. Később magánzó lettem, immár 15 éve építhetjük mostani cégünket. GPS alapú flottakövetéssel foglalkozunk, eszközöket, készülékeket gyártunk, forgalmazunk Magyarországon és külföldön egyaránt. Weben alapuló szolgáltatást nyújtunk, céges autókat, teherautókat szerelünk fel a rendszereinkkel. Szentendrén élek családommal, feleségemmel, Andreával, lányommal, aki most 20 éves és művészeti akadémiára jár, fiammal, aki gimnazista, 16 éves.
Hogyan kezdődött?
Korábban is érdekelt a művészet, de valahogy nem jutottam el odáig, hogy képeket vásároljak. Egyszer, amikor külföldön jártunk, nagyon megtetszett egy irányzat, a toszkán, provance-i régió, a mediterrán táj. Hoztunk is haza egy nyomatot. Később felkerestem egy magyar festőt, V.Tóth Gábort, akivel készíttettem hasonló témájú festményt. Nem ár alapján szerettem volna vásárolni, nagyon szeretem, ha egy képnek története van. Hazudnék persze, ha azt mondanám, nem jutott eszembe, hogy ez jó befektetés is lehet. Bújtam az internetet, tanultam, kutattam, és előtérbe kerültek a magyar „kismesterek”.
Mi volt az első kép?
Internetes vásárlás volt, szép volt, nagyon tetszett, de mint utóbb kiderült sajnos hamis volt. Pár tízezer forintot fizettem, ez volt a tanulópénz. Szentendrén élünk, mégis csalódás volt, hogy nem találtam olyan galériát, ahol segítségemre tudtak volna lenni, tanácsot tudtam volna kérni. Egyébként az igazi első képem Nógrádi Antal Tátrai látképe, amit egy galériában vettem, máig nagy kedvencem. Mint utólag kiderült nagyon jó áron jutottam hozzá.
A család támogat? Andreával együtt döntötök?
Igen, Andival együtt voltunk már több aukción is, de arra is volt példa, hogy a lányunk is eljött velünk. Tetszett neki,hiszen alapvetően érdekli a művészet. Fontos szempont az is, hogy egy festmény hová kerül. Hiába tetszik egy kép, ha nem az oda illő helyen van, kevésbé élvezhető. Egy jó falszakasz, egy remek megvilágítás sokat számít. Cserna Károly Kairó című olajfestménye egy ideig otthon volt, de végül az iroda tárgyalójában találta meg a helyét. Itt él! Szerettem volna, hogy az irodai hangulatot meghatározzák a képek, szerettem volna, hogy a kollégáim is részesüljenek ebből.
Mesélj az aukciók hangulatáról, az érzéseidről, izgalomról!
Speciális a hangulata. A két legnagyobb aukciós ház évente több alkalommal szokott aukciót rendezni. Nem könnyű de volt rá példa, hogy szerencsém volt és vásároltam is. Ez a Jeges Ernő festmény például aukciós szerzemény. Azonban jobban élvezem az aukciókat megelőző tárlatokat, az aukciókatalógus lapozgatását, a felkészülést. Órákat töltök el vele. Az aukció maga gyors menet, egy-két percig mutatják a képeket, ott már nem lehet beleszeretni, konkrét elképzeléssel van jelen mindenki.
Magad válogatsz?
Az évek során igen jó baráti kapcsolatot alakítottam ki egy művészettörténész, becsüs szakemberrel. Van egy galériája is. Ő mutatja az irányt, rengeteget segít. Nagyon megbízom benne. Szükségem volt erre a kezdeti, bizonytalan időszakban. Elfogadtam a tanácsait, mi éri meg, mi illik hozzám, mi a kakukktojás – és itt nemcsak a hamisítványokra gondolok. Ő a munkájából adódóan kapcsolatot tart az eladókkal, jóval több művet lát, hagyatékokat látogat, és szól, ha rábukkan valami érdekes képre.
Mi a tematika?
Első és legfontosabb, hogy tetsszen nekem. Olyan legyen, amit szívesen nézek akár egész nap. Tisztelem azokat, akik kortársakat gyűjtenek. Bevallom őszintén, hogy a kortárs művészet nagy részét nem értem. Lehet, hogy ehhez meg kell érnem, lehet, bennem van a hiba. A kismesterek szerintem igenis értéket képviselnek! Mindig szerettem volna ráakadni valakire, vagy valakinek olyan képére, amire mások is azt mondják: „Na, ez igen!”
Nézzétek ezt a festmény! Lányik János Lőcse látképe című festményét! A mai napig Magyarországon nekem van róla olyan tudásom, ami a köztudatban nem publikus. A művészeti adatbázisban ott van ez a kép, a Nemzeti Szalonban fő kiállított mű volt! Mégsem gyűjtik. Nincsen tőle sok fellelhető mű. Én felkértem egy művészettörténészt, hogy derítsen ki róla mindent, kutasson. A tanulmány kész, feldolgozva a Lányik életmű. Ez az én tulajdonomban van. Nagyon izgalmas, amikor szemünk láttára bontakozik ki egy festő élete.
Mi van a kortársakkal? Szentendrei kortársakkal? Hiszen oszlopos tagja vagy a Lakástárlat Baráti körnek.
Baksai Józsi lakástárlatán a beszélgetés alatt szemben volt velem egy kép, majdnem, hogy taszított, de a művésszel beszélgetve, és az ő személyes hatására megváltozott a véleményem. Nagyon intellektuális, érdekes ember. Valóban máshogyan látom a képeit ezek után. Sajnos nincs alkalmam mindenkivel így beszélgetni, pedig ha kommunikálni tudsz az alkotóval, elkezded látni azt, amit ő mond, akkor a kép megnyílik előtted. Másik Lakástárlatos élményem Szabó Tamás szobrászművész és Makó Judit festőművész műteremlátogatása. Volt Tamásnak egy munkája, ami minden nap eszembe jut, amibe beleszerettem. Egyértelműen hatott rám, de nagyon! Vissza fogok érte menni! De a személyes találkozás rosszul is elsülhet, ilyen személyes tapasztalatom is volt már.
Mi lesz a gyűjtemény sorsa? Mozgatod? Eladsz?
Nem titkolt vágyam, hogy a gyerekeimet is megfertőzzem, a fiam épp a minap bejelentkezett egy képre a szobájába. A lányom, aki már egy művészeti akadémia hallgatója, a ballagására egy bécsi fésülködő tükröt kapott, napi szinten használja, tudja a történetét, becsben tartja. Eladáson egyelőre nem gondolkodom, cserék előfordulnak, de eddig még nem adtam el semmit.