Október 26 és november 1-je között rendeztük meg Szentendre testvérvárosában Gubbióban a Kapu – La Porta című kiállításunkat, ahol szentendrei képzőművészek (Aknay János, Andrelli Pap J.György, Baksai József, Barakonyi Zsombor, Bereznai Péter, Bihon Győző, efZámbó István, Gulyás Andrea, Jávor Piroska, Kabó Sz.Varga Ágnes, Kemény Zoltán, Krizbai Gergely Krizbo, Lehoczky Krisztina, Makó Judit, Nagy Barbara,  Szabó Tamás, Tzortzoglou Georgiosz, Verebélyi Dia) műveit mutattuk be.

13 óra utazás után, a helyiek hatalmas szeretettel és finom falatokkal vártak minket. Aznap este együtt vacsoráztunk angol testvérvárosunk, Huntingdon and Godmanchester Rotary Clubjának szintén Gubbióban tartózkodó küldöttségével.

Első nap délelőtt birtokba vettük a a kiállításunk helyszínét, a Centro Servizi S.Spirito termeit és Szikra Renáta művészettörténész-kurátorunk berendezte a kiállítást.

A megnyitó 18 órakor kezdődött ünnepélyes szalag átvágással, majd levetítettük a művészeink beköszöntő kisfilmjét, amely nagy sikert aratott. A megnyitó ünnepségen a Római Magyar Nagykövetség is képviseltette magát Hagymási Tünde személyében. Megnyitót mondott Gyürk Dorottya Szentendre kulturális alpolgármestere, Musza Györgyi a Lakástárlat Alapítvány elnöke valamint Gubbió polgármestere és a város vezetői is méltatták a kiállítást. Szikra Renáta művészettörténész megnyitójának szövege így szólt:

„KAPU

A kiállítás a kapu sokrétű szimbolikájára épül. Magyarországon Gubbió nevét elsősorban a két világháború közti időszak kiváló írója és irodalomtörténésze, a munkaszolgálatban tragikusan fiatalon meghalt Szerb Antal  regénye tette ismertté. Az olaszra is lefordított Utas és holdvilág (Il viaggiatore e il chiaro di luna) nagyon plasztikusan írja le Gubbió középkori hangulatát. A regény főszereplője ifjúkori emlékeinek ered a nyomába és régi barátját Szent Ubaldo kolostorának szerzetesei között találja meg. A regényben nagy szerepet kap az a gubbiói építészeti jellegzetesség, hogy a régi házaknak két kapuja is van, egy az élők és egy a holtak számára, ahogy azt mi magunk is felfedeztük a tegnap esti sétánk során. Szentendre barokk városkája is tele van szebbnél-szebb régi kapukkal, íves bejárókkal, amik a szentendrei festészeti hagyománynak mindig is szerves részét képezték. A mi jellegzetes kapuink, boltíveink, sikátoraink sok itt kiállított munkán megjelennek, jól felismerhető és beazonosítható, vagy stilizált formában, játékos vagy szigorú struktúrába foglalva, illetve szürreális, álomszerű képeken. Mert a kapu építészeti funkcióján túl sok minden mást is jelenthet. Átjárót két világ között: fény és sötét, fent és lent, kint és bent között. Ha kíváncsiak, fogékonyak és nyitottak vagyunk új élményekre, új kapcsolatokra, akkor kaput és ablakot nyitunk a világra és magunk is tárt kapukkal várjuk a hozzánk érkezőket. Így a kapu reményeink szerint Szentendre és Gubbio kapcsolatának és közös jövőjének is szimbóluma.”

A vendégeket magyar pezsgővel, borokkal, kolbásszal és töpörtyűvel kínáltuk.

Másnap a kiállításról a helyi sajtó is beszámolt. És természetesen a Lakástárlat csapat sétára indult a városban, hogy felfedezze a gubbiói kapukat és látnivalókat.

Köszönjük Szentendre Város Önkormányzatának, Gubbió városának és az MMA-nak a támogatását.