Megalakult a Lakástárlat Baráti Kör

Mint, mikor ritkán látott barát érkezik hozzánk egy ünnep alkalmából,  úgy vártuk a Szentendrei Régi Művésztelep kapujában, azaz a macskaköves utcán a vendégeinket, a Lakástárlat Baráti Kör leendő tagjait.Tele izgalommal, várakozással.

Április 10-én, pénteken közel huszonöten gyűltünk össze az alakuló ülésen, ahol Balogh Zsuzsa először bemutatta a Szentendrei Lakástárlat Alapítvány új tagjait, munkatársait:  Varga Csabát, aki Gyürk Dorottyát váltja fel a kuratóriumban – , Wildner-Bajnóczi Zsófiát, az Alapítvány művészeti és Botos Karolinát, a kommunikációs referensét. A Baráti Kör működésének bemutatása után Szabó Tamás Munkácsy-díjas szobrászművész mesélt a kisplasztikák sokszorosítási eljárásáról, melynek köszönhetően a nemes alapanyagból készült számozott, szignált széria egy-egy darabja kedvezőbb árfekvésben kerülhet a műgyűjtő tulajdonába. (Ez lesz témája illetve kiindulópontja a Szoborgyűjtő Kör programjának is.)

A Szentendrei Lakástárlat Alapítvány és a Ferenczy Múzeum közös szervezésű Szabadegyetemén  előadást hallhattunk  a nagy hagyományokkal rendelkező magyar műgyűjtés történetéről Bellák Gábor művészettörténész, főmuzeológus (MNG), igazságügyi szakértő tolmácsolásában.

 A Szabadegyetem után várt ránk a Baráti Kör első közös programja: műterem-látogatások a művésztelepen. Igazi “Baráti Kör túra” volt ez -ki pogácsával teli kosárkával a karján, ki vörösborral félig teli kancsóval, ki műanyag pohároszlopot szorongatva- csak baktattunk egyik műteremből a másikba, egyik varázslatos világból a másikba, egyik művésztől a másikig. És a “túra” folyamán a létszámunk is nőtt, hiszen a művészek is csatlakoztak hozzánk, meglátogatták társaikat.

Az első – kicsit lakás hangulatú – műterem Baksai Józsefé volt. Rengeteg könyv, használati és dísztárgy lapult meg az alkotások, a nyitott festékes edények között. Gyermekjátékok című képsorozatáról, annak keletkezési körülményeiről mesélt a művész a látogatók legnagyobb örömére.

Tőle Krizbai Sándor, Alexhez sétáltunk, akinek alkotó helye talán az az igazán “klasszikus festő-műterem”, ami a mi elképzelésünkben él: nagy méretű festmények egymásnak támasztva, mégis valami furcsa, bohém rendetlenségben sorakoznak fel a műtermében. Egy új festményén elidőzve tudhattuk meg, hogy éppen formavilág-váltás zajlik festészetében.

Az utolsó állomás Bereznai Péter műterme volt, mely egy harmadik “típusú” világot tárt elénk. A falak mellett szinte katonás rendben sorakozó képei szelíd nyugalmat árasztottak, rendet sugalltak.

Látogatásunk méltó befejezéseként készítettünk egy csoportképet a programon résztvevő öt művészről, akikkel ritkán sikerül az embernek egyszerre találkoznia.