Látogatás a Szentendrei Grafikai Műhelybe

Múlt szombaton a Baráti Kör tagoknak ismét egy unikális programot szervezett a Lakástárlat csapata. Az érdeklődők betekintést nyerhettek az 1980 óta töretlenül működő Grafikai Műhelybe. A műhely jelenleg a MűvészetMalom fogadó épületének bal szárnyában található, megbújva – holott Szentendre egyik büszkesége.
Aknay Jánost – Kossuth-díjas festőművészt – is körünkben köszönthettük. János mesélt a műhely múltjáról, hogy mielőtt pár éve a Malomba költözött volna, a Fő téren egy emeleti helységben volt található. Megtudtuk, hogy jelenleg a Ferenczy Múzeum alá szerveződik, a múzeum a fenntartó. És büszkén mesélt arról is, hogy a műhely 35 éves fennállása alatt, számos jegyzett alkotó fordult meg és alkotott a műhelyben, hogy csak párat említsek: Barcsay Jenő, Korniss Deszső, Kepes György, vagy a kortársak közül: Bukta Imre, Deim Pál, Farkas Ádám, Keserű Ilona, Konok Tamás, Nádler István, Balogh László, Bereznai Péter.

Vincze Ottó – Munkácsy-díjas képzőművész -, szintén megtisztelt minket. Ottó beavatott bennünket a grafikai jelölések rejtelmeibe. Hogy egy grafikának miért nincs kézzel fogható eredetije, vagy éppen miért van 20 eredeti egy grafikából. Külön hangsúlyozta – és ebben a jelen lévő művészek mind egyetértettek – hogy a Grafikai Műhely fontos célkitűzése az, hogy eredeti grafikák születésének adjon helyet, ne a már meglévő festmények reprodukcióinak. Ezzel is felhívva a közönség figyelmét az egyedi grafikák értékére.

Zarubay Bence

A műhely látogatás külön érdekessége az volt, hogy megnézhettük hogyan készül egy szitanyomat. Ottó dolgozott legutóbb a műhelyben, az ő egyik grafikájának megmaradt szitája segítségével kísérhettük végig, lépésről-lépésre, hogyan is zajlik a nyomtatási folyamat. Igaz, csak részben, mert az alkotáshoz felhasznált szita két fázisa már kimosásra került, ahogy ez minden sorozat legyártásakor megtörténik.
A nyomtatásban Zarubay Bence festőművész, nyomdász mester volt segítségünkre. Miközben dolgozott, megtudtuk hogyan fényképezik a szitára a kép egy-egy fázisát, hogy több szín nyomásakor színekre bontva, külön fázisnyomatok készülnek. Megmutatta, milyen “trükkökkel” éri el, hogy a papír – amire a nyomat készül – mindig megfelelő helyen legyen, hogy még véletlenül se mozduljon el. Bence is festőművész, a kérdésemre, hogy nem érzi e két hét együtt alkotás után kicsit sajátjának is az alkotásokat, mosolyogva igen volt a válasza.
Nagy Barbara képzőművésznek is bekukucskálhattunk a rajzmappájába. Külön érdekes, hogy Barbara nem digitális képet fotóz a szitára, hanem saját fatábláiról, kézzel készített frottázst.
Barbara hangsúlyozta – hogy bár Szentendréről sokunknak a festészet jut első sorban eszébe – a grafika legalább annyira élő és jelen lévő művészeti ág városunkban.
A grafikáknak – hazai piacon – egyelőre nincs megfelelően kezelve az értéke. Azonban érdemes megfontolni Marghescu Mária – egy igen kedves Baráti Kör tagunknak – a gondolatait, nem mindenki teheti meg, hogy vagyonokat áldoz egy-egy festményre, hogy saját otthonát, környezetét azzal díszítse. Egy jóval megfizethetőbb grafikát viszont vásárolhat, ami ugyanúgy hordozza a művész üzenetét, keze nyomát. Ezáltal nyitva meg számunkra az utat a szimbólumokon keresztül a spiritualitás világába.