A harmadik Szoborgyűjtő Körön…, avagy a YorgosPopUp-ról

Március 6-án vasárnap a Lakástárlat Alapítvány szervezésében megrendezésre került a 3. Szoborgyűjtő alkalom.
A szokásokhoz híven átadásra kerültek Kárpáti Tamás – Munkácsy Mihály- díjas, Érdemes művész – sokszorosított kisplasztikái, és az új érdeklődők rendelhettek Szabó Tamás – Munkácsy Mihály -díjas szobrászművész – még a tízes darabszámot el nem ért alkotásaiból.
Ez alkalommal Yorgos mutatkozott be, illetve mutatta be Erdész László, a szentendrei Erdész Galéria tulajdonosa.
Erdész kicsit közhelyesnek tűnő indítása pillanatok alatt fordult át egy frappáns gondolatból kibomló performansszá. Yorgoszt – akit elmondása szerint 27 éve ismert meg és jó barátjának tart -elkezdte egy 20 cm-es zsugorfólia szalaggal körbetekerni, majd a kiállító térben álló embereket is “behálózni”. Ezzel jelenítve meg vizuálisan – egyben művészetet teremtve -, azt ahogy művész és befogadó műkedvelő, ill. műértő között létrejön valamiféle rejtett kapcsolat.
Mesélt Yorgossal való megismerkedésükről, hogy első pillanattól tetszett neki Yorgos érzékeny művészete. Beszámolt arról, hogy mikor először rendezett kiállítást – még annak idején a művésznek, amire Melina Mercouri a görög nagykövet asszony is hivatalos volt -, nem kért fizetségül semmit, csak, arra kérte Yorgos, hogy fessen valamit a galéria homlokzatára, amit azóta is vár.

Yorgos kisplasztikái mellett három nagyobb és egy kisebb festménye is bemutatásra kerültek. Igazi unikális darabok. Aki nem tudná, Yorgos a zene bolondja. És ez nem csak annyit tesz, hogy a Balkán Fanatik együttes oszlopos tagja, hanem hogy a zene szervesen beleépül, megjelenik képzőművészetében. Megjelenik mint képi elem, mint kalligrafikus szervező erő. Nem kis munkával kutatja fel a kortárs zeneszerzők nagyjait, hogy közös alkotásra hívja őket. Van hogy egy új zenei motívum, egy új darab születik a festmény hatására és a kész kottapapír egésze felkerül az alkotásra, de van hogy a társművészt olyannyira magával ragadja a kép, hogy mellétérdelve, ceruzát ragadva “belekomponál”.
A fából és fémből készült kisplasztikák ihletői Görögország területén található, még bizánci eredetű galambdúcok. Ezek az égetett agyag építmények eredetileg nem művészeti alkotások, mégis gyönyörű, formakincsben gazdag motívumai szemet gyönyörködtetőek.
A művész ezeket a kisméretű szobrokat Architechtonikus Tájképi Kisplasztikáknak nevezi, amik stílusjegyüket tekintve letagadhatatlanul kézjegyeit hordozzák, ugyanolyan érzékenyek, visszafogottan díszítettek, a pasztell színek épp csak “rálehelve” az anyagra, nem akarják alárendelni azt.
Amennyire unikálisak a festmények, legalább annyira eredetiek a Szoborgyűjtő alkalomra készült kisplasztikák is. A sokszorosítás nem is megfelelő szó ez esetben a sorozat elkészítésére, mivel egy egy megrendelt darab nem lesz teljes mása az eredetinek.
Amennyiben Ön nem tudott részt venni a 3. Szoborgyűjtő Kör eseményen, egyéni időpontban tudunk fogadni néhány érdeklődést a kisplasztikák bemutatására, mivel azok átadása 2016. júniusában lesz várhatóan.