– Művészet ajándékba! – riport Gyürk Dorottyával

Új rovatot indítunk honlapunkon – Műtárgyat ajándékba – címmel. A Lakástárlat alapítói is megosztanak egy-egy saját történetet a blog olvasóival. Elsőnek Gyürk Dorottyával készült riportot közöljük.

Mostantól kezdve kommenteket is fogadunk blogunkon.

Rimantas Daugnitis szobra Gyürk Dorottya otthonában

Gyürk Dorottya

-Kaptál-e már műtárgyat ajándékba?
Igen, több ilyen alkalom is volt az életemben . A legemlékezetesebb talán, amikor egy Litván szobrászművész, Rimantas Daugintis szobrát kaptam ajándékba a fiától, Mariustól 1995-ben. A szobor egy anyát ábrázol gyermekével, de talán inkább Madonnát gyermekkel. Ezt azért gondolom, mert az anya arckifejezése fájdalmas. Ölében tartja a gyermeket, de nem rá néz, hanem a távolba, az égre emeli tekintetét. Nyitott ajka fohászt mond az Istennek. Mai meddő világunkban számomra a születés, az anyaság szakralitását ábrázolja ez az alkotás.

Rimantas Daugintis 1990-ben egy szobrászati biennáléra érkezett Magyarországra, amikor értesült róla, hogy a szovjet csapatok megszállják Litvániát. Tiltakozásképpen a szovjet magyar határon felgyújtotta magát. Mi úgy értesültünk a történésről, hogy a szobrász családja, mikor tudomást szerzett a szörnyű eseményről, rögtön elindult Magyarországra, ahol korábban még nem jártak.  Az fel sem merült, hogy a szovjet követséghez forduljanak segítségért. Mi adtunk nekik ismeretlenül néhány napra szállást.

Nagyon megrendítő volt a találkozás a szobrász feleségével és velem egyidős, 22 éves fiával. Néhány napig laktak nálunk, és a megrázó, szomorú napok alatt életre szóló barátság szövődött a két család között. Én is jártam később látogatóban Vilniusban és Marius is jött barátaival és feleségével Magyarországra. Az esküvőmre is meghívtam őket. Nászajándékba kaptam tőlük ezt a bronz szobrot. Nagyon meg voltam hatva. Akkor a szobor engem egyértelműen Daivá-ra, Márius édesanyjára emlékeztetett, arra a fájdalomra, amivel az arcán megismertem. Aztán évek múltával, mikor egymás után születtek a gyermekeim, új jelentést kapott a szobor. Magam is megtapasztaltam azt az örömmel vegyes fájdalom érzést, amivel az anyaság jár, és amit oly plasztikusan kifejez ez a szobor. 

-Hol áll a szobor a lakásotokban?
A nappali szobánkban van egy art deco pohárszék, azon helyeztem el. Központi, jól látható helyen.

-Mit jelent neked ez a szobor?
Ez a szobor kapocs köztem és a baráti litván család között, emlékeztet barátságunkra, közös történelmünkre.